Az Aszalás sok gyümölcs téli tárolását oldotta meg. Voltak speciális, erre kiválogatott gyümölcsfajták is, de általában mindent aszaltak. A település környékén nincsen emléke az aszaló kemencéknek, a kenyérsütő kemencék voltak a munka eszközei. A kisméretű gyümölcsöket egészben, a nagyokat darabolva aszalták. A darabolásról az volt a vélemény, bár előbb megszárad, de sok értékes anyagot veszt, valamint elszíneződik. Általában csak a nagyméretű (almák, étkezési körték) terméseket szeletelték gerezdekre, vagy (kör) szeletekre. (Csak az almát.) Gyakran csemegének fogyasztották, vagy télen gyümölcsleves készült belőle. Komolyabb kereskedése a környéken nem ismert, bár Zala jelentős mennyiségű aszalványt termelt, és a göcseji tájegységben sokan ennek kereskedelméből éltek.
Az aszalás feltehetően az egyik legősibb (gyümölcs) eltevési mód, kezdetben napon aszaltak, szárítottak. Később a sütő, melegítő eszközök is megjelentek. Az aszalással nagy mennyiségű gyümölcsöt lehetne napjainkban is feldolgozni, amely gasztronómiai vonzerőt gyakorolhatna a környéken, segíthetné a turizmus fellendülését.
Környék ismert aszalható hagyományos gyümölcsei:
Szilva: Besztercei szilva, Duránszki szilva;
Alma: Borízű alma, Cigány alma, Tökalma;
Körte: Piros körte, Pogácsa körte, Búzávalérő körte , Sózó körte, Tüskés körte;
Egyéb: Dunsztbavaló cseresznye, Hegyi füge, Rózsa kajszi.

KA

© Pakod község hivatalos honlapja
Minden jog fenntartva