Rózsa kajszi a mindenes barack
A Rózsa kajszi Zala északkeleti részének talán legfontosabb kajszibarack fajtája. Vélhetően a Hódoltság idején terjedt el hazánkban. Gyakran telepítették a szőlőültetvényekbe, mert ritka levélzete nem árnyékolta túl a szőlőt, de az őszibarackkal ellentétben máshova is ültették. A Rózsa kajszi gazdasági szempontból is jelentős. Nem csak friss fogyasztásra kiváló, de az egyik legfontosabb lekvár alapanyag is. A harmadik-negyedik legfontosabb pálinka nyersanyag volt a helyi gazdaságoknak. Az érési ideje a barackok között középérésű, míg a gyümölcsök közül az elsők között van. Aratás előtt szüretelhető, így jól illeszkedik a gazdaság rendjébe.
A Rózsa kajszi nagyon fontos helyi kajszibarackfajta. Gömb alakú, 5 cm körüli. Narancssárgára érik, piros fedőszínnel. Húsa leves, rostos, édes, sötét sárga, jó magvaváló. Friss fogyasztáson kívül lekvárnak, pálinkának, kompótnak, aszalványnak és sütemény tölteléknek is jó. Fája közepesre nő, kedvező helyeken 100 évet is megélhet, meszes, laza talajokat kedveli, de kötött talajon is tenyészik. Magjának fogyasztása nem javasolt.